Budapest ----> Vinye ~ 140 km.
Cuha-szurdok
Ha azt mondom Vinye, nem biztos, hogy bármi is megjelenik Önben, ám ha azt is hozzáteszem, hogy Cuha-patak, nos akkor már megeshet sokaknak felcsillan a szeme!
Vinye a természetet szerető "bakancsos" túrázók egyik paradicsoma. Akár autóval, akár vonattal érkezik, az élmény felejthetetlen lesz! ...a vonattal való érkezés mellett szól az is, hogy a Cuha-völgyi vonal, hazánk legszebb vasútvonala! Számos alagút és viadukt, káprázatos panoráma, a dízel, esetleg a szerencsésebbeknek egy-egy nosztalgia gőzős füstje... Mhhhhh!
Autóval érkezőknek annyi információ, ha nincs navigáció, akkor autózzon át Bakonyszentlászlón, majd haladjon végig, az időnként szűk aszfaltos erdei úton. A " T " kereszteződésben forduljon balra. Pár méter megtétele után már Vinye vasútállomásnál lesz. Innen már csak önre van bízva, merre indul el...
Bátran tervezhet erre a kirándulásra egy egész napot! Ha csak a patak völgyét sétálják be, már akkor is feledhetetlen élményekkel fognak gazdagodni, de itt azért ennél sokkkal több van!
A madárcsicsergés, a Cuha-patak, s a növényvilág garancia arra, hogy kitisztuljon az elméje, és a tüdeje. Az út mellett helyenként hatalmas sziklák ragadják el a tekintetet. Mintha óriási építőkockák lennének egymásba rakva, lenyűgöző! Némely sziklán kiépített via ferrata "ösvényen" várja a mászókat, és ha már sziklák, a formákon, s a magasságokon felül, kiemelném a színek játékát is!
Elképesztő a tájba (furcsa ezt leírni) beleolvadó vasútvonal is, mitha az Alpokban lennénk, de mégsem! Nem hiába ez hazánk legszebb vasútvonala, és ezt a véleményem szerintem nem kizárólag az vasparipán utazók érzékelik így! Nagy élmény lehet "kicsinek, s nagynak" figyelni, ahogy az alagút sötétjéből előbukkan egy komótosan cammogó dízel...
Nagy vonzást jelenthet átsétálni a viadukton, s be-, illetve átsétálni az alagutakon. A séta nem veszélytelen, mert a vonat bármikor jöhet! Kérem ha... nagyon nagy körültekintéssel induljon el a "világosból a sötéten át a világos felé"!!!
A patak, a szurdok, és a tanösvény mellett itt található, a kellemesen hűvös vízű Kőpince-forrás, és a Betyár-barlang. Az útirány ki van táblázva, mi nem mentünk el ide, mert két hatalmas eső közötti, napfényben füdőző pár óra nem volt erre elegendő.
Amikor a "nedves" idő hatására a békés Cuha, rohanó, morajló, hordaléktól sárgás, sodródó faágaktól hemzsegő haragos víztömeggé változik, megláthatjuk az erejét is! Az élmény leírhatatlan, ám kérem ilyenkor fogadja el, hogy az erő a patakkal van! Megfelelő felszerelés, hiányában csak addig, s csak azon az úton hódítsa meg a Bakonynak ezt a gyöngyszemét, amit biztonsággal be tud barangolni!
...és akkor végül az erdei túráknál már megszokott intelmeim. Kérem vigyázzon erre a csodára, ha hulladék termelődik, azt inkább vigye haza! Vigyázzanak egymásra, hallgassák meg egymás intelmeit, hogy Pl. arra azért nem érdemes menni, mert visszafelé nehéz lesz lejönni! Ha megcsípi valami, próbálja ki, rajzoljon elnyújtott fekvő " S " betűt a csípés mellé tollal (ez egy erős gyógyító jel)
Javaslom, hogy utcai cipőben ne induljon el ide. Erdő, avar, patak, lazább talaj... egy utcai cipőnek ez nem kis kihívás!
Értékelés:
Számomra ez a túra csak erősítette a Bakony iránt érzett szerelmemet! Ha egyszer elllátogat ide, nagy valószínűséggel vissza fog még térni! Családoknak gyermekkel, kutyusoknak pórázon, és (félve írom le) normálisan közlekedő bringásoknak ajánlom ezt a túrát!
