A vár pontos építésének ideje nem ismert, valószínűleg Cseszneki Jakab építette az 1260-as években. A vár területe eredetileg királyi birtok volt, majd a bakonyi erdőispánsághoz tartozott. A vár első írásos említése egy 1300-ban kelt oklevélben van, mely szerint Cseszneki János fiai használták.
A birtokot 1315-ben a Csákok elfoglalták, majd 1323-ban az országbíró visszaadta Cseszneki Mihálynak és János nevű fiának. Ők még ebben az évben eladták a Csákoknak "in Castro Chezny et in munitionibus seu turribus in monte aiusdem Cheznyk" Pázmándfaluért és 100 ezüstdénárért.
A Csákok XIV. századi várából csak töredékesen sikerült a falakat feltárni, a mai fellegvár délnyugati részei alatt húzódnak.
A Csákoktól Károly Róbert szerete vissza, és a vár 1392-ig királyi birtok maradt, amikor Luxemburgi Zsigmond a Garaiaknak adományozta.
A XV. századi vár a Garaiak nevéhez fűződik, a régi várat lerombolták, még az alapjait sem használták fel. Az új vár 1424-ben már állt, ezt a várból előkerült kövek bizonyítják. A tábla szövege: Az Úr ezernégyszázhuszonnegyedik évében, Zsigmond római, magyar és cseh etc. király idejében. A vár tipikus lovagvár volt, keleten négyszögű, nyugaton ötszögű tornyokat építettek, a két szárnyat fallal kötötték össze zárt udvart alkotva. Az épületeket szűk falszoros vette körbe, északnyugati oldalon felvonóhidas kapuval.
A Garai család 1482-ben kihalt, Mátyás király Szapolyai Istvánnak adományozta a várat, kinek fia János 1526-ban enyingi Török Bálintnak adta. Talán ekkor épül a különálló torony. 1540-ben Ferdinánd királynak Buda ellen küldött vezére, Fels Lénárd szállta meg Cseszneket, amely 1542-ben 3200 forintért Csaby István egri fõkapitány zálogbirtoka lett. Csaby egy év múlva meghalt, a birtokot özvegye örökölte, aki 1550-ben királyi õrséget kért a vár õrizetére. 1570-re már kész volt a külső vár és az alsó várkapu. Ezt Giulio Turco rajzán már láthatjuk. Ez ábrázolás az első hiteles kép Csesznekről.
Veszprém 1552-es eleste után a vár jelentősége megnő. A várban 1554-ben 20 lovas és 50 gyalogos katona szolgált. Az 1560-as évek elejétől Wathay Lőrinc a vár kapitánya, ő védhette meg a töröktől az 1561-es ostromban. 1585-ben fia Wathay Ferenc (a híres énekeskönyv szerzője) is szolgált a várban.
1594-ben Győr elestét követően az őrség kardcsapás nélkül föladja a várat, de már 1598-ban sikerült visszafoglalni szintén kardcsapás nélkül. A vár 1619-ben Bethlen Gábor vezérei, Haller György és Fekete Péter előtt harc nélkül nyitotta meg kapuit.
Az Esterházyak kezére 1636-ban részben, majd 1645-ben teljes egészében került. Az utolsó jelentősebb építkezések, átalakítások az Esterházyak idején zajlottak.
A kuruc korszakban ismét többször gazdát cserélt a vár: 1683-ban Thököly csapatai szállják meg egy rövid időre, 1704-ben és 1705-ben II. Rákóczi Ferenc kurucai, akik 1709-ig lőszer és élelmiszerraktárként használták. 1709-ben a császári csapatok elfoglalják.
Esterházy Ferenc győri főispán - a család hercegi ágának Fraknói várát példaképül véve - a korszerűtlen várat várkastéllyá alakítja. Ekkor lesz a régi omladozó kaputoronyból barokk óratorony. A délkeleti tornyra még egy emeletet építettek, itt lett kialakítva a levéltár.
Az Esterházyak 1780-körül elhagyták a várat, a kényelmesebb rédei kastélyukba költöztek. Valószínűleg az 1810-es móri földrengében sérült meg, majd később többször is villám csapott belé. A vár rohamosan pusztulásnak indult. Egy utazó 1828-ban már csak elhagyott romokat látott.
forrás: varlexikon.hu/
