A város északi részén, egy alig 40 méter magas, meredek sziklahegy keskeny gerincén épült a hosszan elnyúló szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos, 400x90 méter alapterülettű vár. A budai várhoz hasonlóan egy várfallal körülvett az óváros, amely betölti az egész dombtetőt. A falakon belül épült számos lakóház és egyéb épület, a székesegyház, a püspöki palota és több templom. A kettős várfalon egy félkör alaprajzú, 5 lőréses, 19 méter átmérőjű kapuvédő bástya, egy kapuszoros, majd egy újabb kaputorony és kapuudvar helyezkedett el, melynek végében állott, az ugyancsak felvonóhíddal ellátott belső kapu. Nyugati irányban húzódott a külső és belső várat elválasztó fal, melynek nyugati végében, a belső vár sarkában egy félkör alakú, 4 lőréses, 16 méter átmérőjű kapu erősítette a nyugati falat. A keleti oldalon egy szabálytalan alaprajzú, különálló épület állt, feltehetően ez lehetett a várparancsnok és a várőrség lakóépülete. A belső kapuval szemben a székesegyház emelkedett kettős tornyával, melyet 1380-ban Nagy Lajos király magasított fel. A kaputól jobbra, a keleti várfalhoz támaszkodó épület a királyi palota, északi végénél a Gizella-kápolna előtt található a vár egykori, és még ma is 26 méter mély ciszternája, melynek ivóvizét az Úrkút utca sarkán levő forrásból hordták fel, ahová a Székesegyház mögötti, ortoronnyal ellátott kis kapun lehetett lejutni.
A ma is álló Tűztorony alsó részén, a régi vár egyik védőtornyának maradványa látható, itt volt a barbakánnal erősített első falhoz csatlakozó kaputorony. A várból ma már csak a sziklaperemet követő védőfalak egy része, a külső vár bejáratát őrző várkapu melletti őrtorony és az alapjaiban középkori kettős tornyú székesegyház áll.
A város helyén a korai bronzkorban is volt már település, ahol Kr. e. 1000 körül a Várhegy tetejére földvárat építettek. Római kori emlékeket a város területén nem találtak, csak a környéken voltak római telepek.
Veszprém környékét már a X. században birtokába vette a fejedelmi törzs és egyben a birtok központja is lett. A városnevét Boleszló lengyel fejedelem és Géza fejedelem Judit leányának fiától, Beszprimtől származtatják, aki az ezredforduló körüli évben menekült ide. Géza özvegye, Sarolta, Veszprém várában tartózkodott akkor, amikor Koppány vezér, somogyi ispán 998-ban az ősi szokásjogokra hivatkozva erőszakkal feleségül akarta venni. Koppány vissza akarta állítani a régi törzsi hatalmat, ezért a központi hatalom ellen fellázadt, és seregét Veszprém ellen vezette. A lázadót azonban I. István király legyőzte, Koppányt kivégeztette, és birtokait elvette. Veszprém hűségéért kiváltságokat kapott, a királynék székvárosa, a veszprémi püspök pedig a királyné kancellárja és koronázója lett. Veszprémben alapították az ország első püspökségét, melyet a hagyomány Gizella királynénak tulajdonított. Annyi bizonyos, hogy a "Szent Mihály püspökség" és székesegyháza 1002-ben már állt, míg az esztergomi érseki szék alapítása 1001-ben történt. A püspökség mellett Veszprém várispánság székhelye is volt, de ezt csak II. Endre király 1207-ben kelt oklevelében említi. A vár említése egy 1206 körül kiadott oklevélben történik, amikor János esztergomi érsek ítéletet hozott Péter bakonybéli apát és a veszprémi vár, "Besprienis castri", néhány jobbágya között a Scis nevű helységhez tartozó peres földekről.
1242-re már kiépült a külső vár fala, a kettős főkapu bejáratával, tornyokkal és az ezek előtti palánkkal. Az 1241 - 1242-es tatárjárás idején a tatárok nem tudták bevenni. Ezután a földsáncot és fapalánkot fokozatosan kőépítményre cserélték. A XIII. és XIV. században a külső falakat is átépítették, így Veszprém egy erődített várossá vált.
1263-ban IV. Béla király a veszprémi várhoz tartozó Tóthrada nevű földet "terram Castri Wesprimienis Tothrada" Bankó veszprémi várjobbágynak adományozta . Csák Péter, az ország nádora és bírája, 1276 augusztusában a vár őrségét meglepte, a várat megszállta és a székesegyházzal együtt kirabolta s felgyújtotta. A tűz martaléka lett a híres káptalani iskola és a könyvtár is. IV. László király szerint "Emberemlékezet óta ehhez hasonló gonoszság az országban nem történt". A főiskolát a király helyreállíttatta, az a török megszállásig működött.
1313-ban Károly Róbert király a veszprémi püspöknek adományozta a Veszprém megyei ispánságot, ezzel a vár mindenkori ura a püspök lett. 1412 és 1424 között Castiglione Branda olasz bíboros volt a veszprémi püspök, aki jelentős építkezéseket folytatott a várban. Nevéhez fűződik a belső és külső vár különválasztása, a vár tornyos megerősítése, a felvonóhidas kapu és a belső várban az emeletes püspöki palota megépítése.
Mátyás király uralkodása idején Vetési Albert volt a püspök, aki megújíttatta a Szent György-kápolna falfestményeit, kapuját vörös márványból faragott címerével díszítette, a székesegyházban vörös márványból készített oltárt állíttatott, orgonával látta el és ispotályt alapított a káptalani részen. Halála után itt temették el a Szent György-kápolnában, és a feltárás során a megrongált sírkövének töredékeit is megtalálták. Mátyás király halála után, 1490-ben Miksa osztrák herceg betört az országba, a Miksához pártolt Vitéz János veszprémi püspök átadta neki a várat. Egy év múlva azonban újra magyar kézen volt Veszprém.
1527-ben a mohácsi csatavesztés után Ferdinánd emberei foglalták el, 1530-ban János király csapatai szállták meg, majd 1537-ben a Ferdinánd oldalán álló enyingi Török Bálint, tőle pedig még ebben az évben Puchain Vilmos vette vissza. Az ostromok során megrongált falak újjáépítése csak lassan folyt, és még Buda eleste után is hevenyészett palánkfallal volt megerősítve. 1552-ben Ali budai pasa vette ostrom alá Veszprém várát, melyet 10 napi ostrom után Vas Mihály kapitány árulása következtében el is foglalt. Ali pasa azonnal hozzákezdett a vár kijavításához. Egy 1560-ból való kimutatás szerint a török 800 akcse összeget fordított a vár kapujának újjáépítésére. 1557-ben a várban óriási tűzvész pusztított, és mint azt Takaró Mihály írja, "Veszprimnek az külső vára mind álgyú s mind tarack elégett". 1566-ban Salm Eckhard gróf, győri kapitány vette vissza, amikor az ostrom során leégett a székesegyház is, így több mint egy évszázadig csak az altemplomot tudták használni. A bécsi Haditanács a vár kijavítását rendelte el, melynek során az 1570-es években itt tevékenykedett Suess Orbán, Bernado Gallo, Giuseppe Civitale, Fausto Veranzi, és ebben az időben mérte fel a várat Giullio Turco is. Alighogy felépült a vár, 1593-ben a Sinan pasa vezette török sereg ismét elfoglalta, 1598-ban azonban már újra a magyaroké volt, miután a Schwarzenberg és Pálffy Miklós vezette sereg közeledtének hírére a török a várat elhagyta. 1605-ben Bocskai hajdúi foglalták el, majd 1620-ban Bethlen Gábor vezéreinek, Haller Györgynek és Fekete Péternek hódolt meg a vár őrsége, kiktől azonban a nikolsburgi béke a császárnak jutatta vissza. 1622-ben II. Ferdinánd 6000 forintért Zichy Pálnak adta zálogba a veszprémi uradalmat, melyet 1629-ben Senyey István püspök 10000 forintért váltott vissza. 1683-ban Barkóczy Ferenc, Thököl|y Imre vezére vette be, de három év múlva királyi csapatok szállták meg.
1702-ben I. Lipót király a vár lerombolását rendelte el, melynek végrehajtásával Steindorff ezredest bízta meg a Haditanács. Ezt azonban II. Rákóczi Ferenc szabadságharca megakadályozta. 1704 tavaszán a város a Fejedelem tábornokának, Forgách Somonnak meghódolt, de nem sokkal ezután Heister császári tábornok foglalta vissza, és a várat a várossal együtt felgyújtotta.
1723-ban rendelet szüntette meg Veszprém végvári jellegét és vele együtt kiváltságos helyzetét is. 1733-ban Acsády Ádám püspök a belső vár kapuját egészen, a belső és külső várat elválasztó falat részben leromboltatta. 1763-ban Fellner Jakab kapott megbízást a Püspöki Palota helyreállítására. A XVIII. században új paloták, templomok és házak épültek a lerombolt vár területén. Az erődítményrendszer legnagyobb részét lerombolták, de a meredek hegyoldalon épült külső fal nagy része megmaradt, mivel ez tartja a felettük álló épületeket. A XIX. században az egyik középkori tornyot megnagyobbították és tűztoronnyá alakították.
forrás: varbarát.hu
Grafika: Ferenc Tamás
