Budapest ---> Péliföldszentkereszt ~ 54 km.
A Gerecse egy csodás gyöngyszeméről, Péliföldszentkeresztről szeretnék pár sort írni, de nem könnyű... az élmény mélyen itt él bennem ebben a pillanatban is, de a szavak "elvesztek".
Péliföldszentkereszt, egy hely, ahol számomra minden szép, ahol van zöldellő mező, csodás erdő, tó, forrás, Lourdes-i barlang, kálvária, melynek stációi különböző stílusban épültek meg, erre vezet az Országos Kéktúra útvonala...
Péliföldszentkereszt egy apró hely, ahol a Szaléziak végzik áldásos tevékenységüket. Arról a "munkáról" nem írnék, melyet ők végeznek, mert egyrészt, a látogatásomkor hallottam először a rendről, másrészt "csak egy kattintás" a honlapjuk, és minden információ, melyre kíváncsi Ön előtt "hever"!
A Gerecse Natúrpark parkolójából indultam a sétára. Természetesen mi más lett volna az első dolog, melyet megnézek, mint a templom. Az enyhe emelkedős sétány mentén megérkezik egy érzés. A fák, s bokrok, mintha óvnák, védenék Isten szépséges házát, mely műemléki védettséget élvez. Sajnos nem lehetett bemenni, leülni, s töltekezni, de hála a bejárat mögötti üveg ajtónak, s falnak valamennyi betekintést azért kaptam a templom szépségeiből.
A templomból kilépve, balra tartva kerülöm meg a rendházat, ugyanis a látogatók csak erre jöhetnek. A rendház kerítéssel óvott szépségesen rendezett udvarára csak engedéllyel lehet belépni. Ha kicsit megpihenne ebben a miliőben, közvetlenül a rendház mellett található a Mama Celestina Büfé. Fantasztikus olasz kávé, forró csoki, üdítő, és néni meleg étek is kapható, mindez oly nagy szeretettel, s kedvességgel "tálalva", hogy ha csak ennyi élményt ajándékozna a látogatóknak Péliföldszentkereszt, már nem érkeztek "hiába"! A büfé mellett kegytárgybolt várja a vásárlókat.
A pihenő után irány az ismeretlen! A fehér murvával leszórt árnyas ösvényen indulok tovább. S csakhamar megérkezem a hajdani rendfőnök, a rend magyarországi újraindításában, és a Magyar Szalézi Tartomány újjáépítésében meghatározó szerepet vállaló Havasi atya kertjébe. Innen tulajdonképpen már egyenes út vezet a forráshoz, illetve a Lourdes-i barlanghoz. Itt hosszasan el lehet időzni. Számtalan pad, s asztal várja a vándorokat. Akár egy erdei pihenőhely, csak egy kicsit másként, szentségesebben. 
A töltekezés után, friss forrásvízzel megtöltött kulaccsal indulok vissza a rendház felé. Megeshet, hogy ha az égbolton nem gyülekeznének annyira a komor fellegek, bejárnám az ösvényeket, melyek tovább vezetnek az ismeretlenbe, ám ez máskorra marad, a következő látogatásra...
A rendház sarkánál, dacolva a komor felhők fenyegető sokasodásával, elindulok a kálvária felé. Lassan haladok, s nem az emelkedő miatt. Minden stációnál megállok, egyrészt azért, mert mivel minden stáció más stílusban épült mindehol találok valamit, amin elidőzik a tekintetem, másrészt...
És ez nincs másként a kálváriától visszafelé vezető úton sem. Örök tapasztalás, hogy a visszafelé vezető út is legalább annyira izgalmas lehet, mint az odaút!
Visszaérve a rendházhoz, ismételten elidőzik a tekintetem a falakon, a templom tornyán, a fákon, bokrokon, virágokon...
A rend üzemeletet egy Ifjúsági házat, valamint lehetőséget biztosítanak a vándoroknak, zarándokoknak, hogy nagyon jutányos árért álomra hajthassák a fejüket. A rendházhoz tartozik egy sétára csábító tó is, melynek a gondozott partján remekül lehet pihenni, piknikezni, akár egy a túra előtt, vagy után, ám amire ideértem... mondhatjuk, hogy ennyi időt kaptam az égiektől, s ők megnyitották azokat a bizonyos csapokat. A Gerecse Naturpark Látogatóközpontban rendezvény volt, nem volt lehetőség benézni ide sem, így ha időlegesen is, de elbúcsúztam Péliföldszentkereszttől.
Értékelés:
Nehéz értékelni, nehéz... Itt minden annyira rendben van! Mintha egy álomvilágba, egy mesés világba csöppenne a látogató. Nem gyakorlom a vallásom, nem... de ez itt nem számít! Mindössze meg "kell" élni a csendet, a nyugalmat, a megérkező érzéseket, s érzeteket...
Frissítve: 2020. július.
