Budapest - Szilváskőpuszta ~ 125 km.
Szilvás-kő
A Rónabánya – Cered útról, egy viszonylag jó minőségű földút vezet Szilváskőpusztára. Mi az autót a bekötőút melletti szabad területen hagytuk, s innen indultunk el a „hegyre”. Kicsit felkészületlenül érkeztünk, s ez okozott némi barangolást, de amint "találtunk" térerőt, rögvest ráleltünk a keresett ösvényre, s elindultunk a „gyönyörök kertjébe”, de nem szaladok ennyire előre!
Tehát elindultunk a bekötőúton. Az első métereken már felfigyelünk egy csodás kis csermelyre. A csordogáló víz éppen csak megnedvesítette a keskeny medrét, de a muzsika mellyel rész vállalt a táj koncertjében, feledhetetlen!, Néhány perc séta után, elhagyva egy letérő utat (...most már tudjuk, hogy le kellett volna balra térni az útról) elérkezünk egy házhoz, ahol mellénk szegődött egy jámbor eb, aki csak addig ugatott, amíg a kerítésen belül volt. A szépséges újfoundlandi egy kis simogatás után a csapatunk élére áll!. ...nos ha a négylábúra hallgatunk, s arra megyünk, amerre ő akart menni, akkor... de mi mentünk egyenesen tovább. Végül visszafordultunk, és a hajdani sípályán felkaptatva elértük a keresett ösvényt. A zöldellő sípályáról (kb. középtájon) letérve, elindultunk felfelé. Itt pillantjuk meg az első jelzést, s eddig kísért minket el a bohókás eb!
Megküzdve az emelkedővel, megérkeztünk a tanösvény 12. állomására, Szilvás-kő – Bazaltoszlopok pontra, mely anno kőfejtő volt. A 35 - 40 méter magas sziklafal négy-, öt-, és hatszögletű oszlopai lenyűgöző látvánnyal ajándékozzák meg a kis csapatunkat! Ennek a pontnak van még egy különlegessége. A kőfejtő környékén nagy számban láthatnak színpompás zöld gyíkokat. Az átmelegedett köveken sütkérező gyíkok egyik-másik példányát kis szerencsével akár lencsevégre is kaphatja!
Továbbindulva, enyhe emelkedővel kezdődő ösvényen kaptatunk felfelé, majd jobbra tartva érünk a következő csodához! Előttünk a mélységben Rónabánya, ahová ezen az ösvényen le lehet menni, ám egy még álló információs táblánál jobbra fordulva, egyenesen egy újabb kis bányához érünk! Az út felett egy kidőlt, s kettéhasadt fatörzs, majd körbevesz minket a bazalt! Brutális szépségek, megfogalmazhatatlan érzetek, hosszas töltekezés...
Visszaindulunk a kőfejtő felé, majd ahol letértünk, jobbra, ott nekivágunk a hegymenetnek, egy kis pihenő után. A pihenő része a mélység kincseinek felfedezése, a természet csendjébe való belesimulás... Itt már azt gondoltuk, hogy láttunk csaknem mindent, s irány a sípálya...
Nem így történt! A sárga + követve értünk el a sípálya feletti sziklafal tetejére. Csodálatos panoráma tárult a szemünk elé! A káprázatos táj, erők, mezők, hegyek, völgyek, a távolban havas hegycsúcsok sziluettjei, mhhhh!! ...és ekkor ráleltünk egy hasadékra, melyet csaknem végig felfedeztünk!
A helyenként kb. 30 -40 méter magas sziklafalak között minden túlzást nélkülözve írom, hogy méterenként álltunk meg, s tátott szájjal csodálkoztunk rá a szépségek özönére, a mélységek, magasságok, színek, s formák mesterien megkomponált egységére!
A soktörzsű fák, a mély üregek, a páfrányok, és mohák világában elértünk egy ponthoz. A meredek, laza, avarral, ágdarabokkal borított ösvényen még talán le tudtunk volna viszonylagos biztonsággal ereszkedni a hasadékot eltorlaszoló sziklatömbhöz, (melyhez egy létra van támasztva), de a visszajövetel már kicsit kérdésesebb volt, így itt visszafordultunk, s ismételten rátértünk a már ismert jelzésre, mely elvitt minket a 10. ponthoz.
A különleges mikroklímájú hasadékból „feltörő” hűvös levegőben megfürdőzve sétálunk tovább. Pár méter múlva megpillantjuk a hasadék mélyén a sziklát, s a "másik" oldalán található létrát, melyen ugyan le lehet mászni, ám itt biztonsággal itt kijutni a hasadékból, nem nagyon lehet! Jó döntésnek bizonyult, hogy visszafordultunk!
Ez a pont volt a túránk utolsó pihenőhelye. Ettünk ittunk, hallgattuk a természet csendjét, és a madarak koncertjét...
Innen már csak lefele haladunk. Rátalálunk a zöld háromszög jelzésre, melyet már láttunk idejövet a ház melletti villanyoszlopon. A jelzést követve egy keskeny erdei ösvényen ereszkedünk le a sípálya mellett. Felnézve a hegyre, csak ekkor tudatosult bennünk, hogy milyen magasra kapaszkodtunk fel!
A földútra kiérve, csakhamar elértük a csörgedező csermelyt, és a kanyargós főutat...
Értékelés:
Nagyon sok helyen jártam már hazánkban, sok szépséget láttam, de Szilvás-kőhöz fogható csodát még nem jártam be! Egy új dimenzió, egy új... ide kevés az öt csillag! Káprázatos élmények, leírhatatlan érzetek, fantasztikus látnivalók... !!!!!
Építő kritikaként mindössze annyi, hogy ez a hely megérdemelné, hogy a kidől, megrongálódott, vagy megsemmisült információs táblák pótlásra kerüljenek!
2021-05-09
