Budapest ----> Tóalmás ~ 56 km.
Andrássy- kastély
Tólamás megközelítése nem jelent nagy "kihívást". A kastély talán egy picivel, de ha van navigáció ez sem... de a legegyszerűbb megközelítés az, ha Zsámbok felöl érkezve, a Tóalmást jelző tábla után rögtön lefordul jobbra a földútra, melynek a jobb oldalán erdős, fás, bozótos, gondozottnak egyáltalán nem nevezhető területet lát. A Kókai utcában haladva nincs más teendője, mint menni egyenesen, a kastély bejáratáig.
A bejáratnál egy portás bácsi "állja" az utamat. Kedves, aranyos, sok információval megáldott emberke, a maga 75 esztendejével... tehát, ha bármit meg akar tudni a kastélyról, tőle biztosan... hosszú évtizedek óta itt dolgozik! Tehát a bácsinál leróható a belépődíj (2017-ben 500 Ft/fő ). Kérdésemre, mely arra irányult, hogy télen is látogatható-e a kastély, azt a választ kapom, hogy ha zárva a kapu, akkor be kell csengetni és kastély recepciójáról kijönnek, s beengedik a vándort.
A kastély berendezése, (és miért nem csodálkozom) a háború után eltűnt. Elvileg nem marad fent semmilyen írásos, és képi anyag arról, hogy milyen is lehetett anno, ez a nyaralások, és vadászatok alkalmával benépesülő kastély, melynek az utolsó "ura" az Andrássy család volt. Az 50 szobás fényűző "palotát" a Milleniumra építette Wahrmann Renáta. A terveket Ybl Lajos készítette.
A kastély egy nemzetközi hálózattal rendelkező alapítvány gondozásában fejlődik, s szépül a lehetőségeikhez igazodva. Az alapítvány a kersztény vallást hirdeti, s a hitrendszerhez kötődő táborokat szervez, s tart. A kastélyban meg lehet szállni, s van egy étterem is!
A kapuban már tudom, hogy jó helyen vagyok. Redezettség, nyugalom, s béke, ami talán egy ilyen környezetben természetes is. Pár méter séta után már a kastély bejáratánál vagyok... ám mielőtt belépnék, elámulok a hatalmas, és hihetetlenül szabályosan terebélyesedő platánon, no meg a talán hajdani pompájában tündöklő üvegházon. Az alagsorból kiszűrőrdő konyhai neszek tulajdonképpen fel sem tűnnek...
Belépve a kastélyba, én nem nagyon barangoltam, mert láttam, hogy csaknem minden helyiség a vendéglátást szolgálja ilyen, vagy olyan módon. A földszint azért tartogat szépséget. A bejárattal szemben gyönyörűséges fa lépcsősor ragadja el a tekintetem, mely a párizsi Opera lépcsőjének másolata. A földszint következő gyöngyszeme az Arany-terem, ahonnan a kertre is fantsztikus kilátás nyílik. A másik csoda, amit már korábban említettem, a gyönyörűségesen megfiatalodott üvegház ...mely napjainkban étteremként funkcionál.
A kert... épületek, "játszótér" a itt pihenőknek, tanulóknak... ám ami a kastélyból kilépve először a kor szellmét megidézi, az egy szépen megfiatalodott torony, melyről később tudom meg, hogy egy víztorony. ...és kérem innen indulhat a séta a hatalmas parkban a meglehtősen koros fák között.. Vannak itt tavacskák, ahol a látogató le tud telepedni, meg tud pihenni, el tudja fogyasztani a kis elemózsiáját, és vannak az alapítvány kezelésébel lévő sportpályák, melyek gondolom, nem látogatóknak vannak építve, hanem az itt táborozóknak.
Értékelés:
Nem az úgymond "kastély élmény" az amiért érdemes ide eljönni. Itt valami más van, nincsenek külön kiemelhető "atrakciók". Azt érzem, itt minden szervesen kapcsolódik mindenhez, és ez teszi nagyszerűvé ezt a látogatást!
