Budapest - Rákoskert
Merzse-mocsár
A Liszt Ferenc nemzetközi repölőtér futópályája, és Rákoskert vasútállomás között található egy kis csoda...
Első látogatásomkor, a képzeletem szárnyán gyermekkorom egyik kendvenc könyve kelt életre! ...valahol vártam, hogy szembe jön velem Tutajos, Bütyök, és az öreg Matula! :)
Javaslom, hogy Rákoskert vasútállomásról induljanak el, és a A „Zöld béka” jelzést követve barangolják be a mocsárvilágot.
...de akár a repülőtéri 31R/13L futápályájától is elindulhat (lásd térkép), mely spotter körökben a "Patakpartnak" nevezett pontról indul.
A Pesti útról is meg lehet közelíteni, a mocsarat. Rákoskeresztúr központ után, a Home Centert elhagyva, az Összekötő utcán be lehet menni a kis parkolóhoz, Innen is indulhat a túra sétálva, bringával, kutyával (szigorúan pórázon), babakocsival, látcsővel, fényképezőgéppel ...de innen a nagy mocsár azért elég "messze" van.
A kora tavaszi látogatás egyik hátránya, hogy a természet még nem öltötte fel magára a „szép új ruháját”, ám a nádasok világába, még így, a friss tavaszi zöldellés előtt is lenyűgöző dolog beleveszni. Meg-megállva a próbálom behatárolni a sokféle madárhang forrását, de kevés sikerrel teszem. Beszélgetésbe elegyedem az egyik őrrel, aki szerint mostanság nagyon sok a víz a területen, ezt később, a kilátónál magam is tapasztalom. Padok, szemetes, s információs táblák lábait öleli körbe a víz.
A kilátóból mesés panoráma tárul a szemem elé. Hattyúk mellett látok vizityúkokat, récéket, az égen áthúz egy-két barna rétihéja. A hangok kavalkádja azonban sokkal színesebb. A hangverseny egy percre sem csendesül. A magasból egy kisebb csodának élek meg a pillantot, melynek csendes figyelője lehetek. Réceközi csetepaték mellett, érkező, s a távozó madárkákat figyelek. A hattyúk fehér óriásként rabolják el a tekintetemet, és a víztükörben megjelenő gömbölyded fehér felhőpapalan csak tovább fokozza az élmény. 
A láprétek virágai még nem pompáznak, de azt gondolom, hogy hamarosan új színekkel fog gazdagodni a táj. Óvó szándékkal már több "szeglete" le is van zárva a láprétnek!
A túraút mentén kihelyezett táblák végigolvasása után, mindenki számára "fogyasztható" információkat kapunk a Merzse életéről, "működéséről", múltjáról, s jelenéről.
Én vittem magammal túracipőt, mely akár túlzásnak is tűnhet a száraz részeken, de a sarasabb terülteken jó szolgálatot tett.
A táj nyugtatóan hangos csendjéhez sajnos párosulnak Ferihegy „neszei”, de ezzel nem tudunk mit kezdeni, tehát ne is vegyen róla tudomást! A kacskaringós sétaúton sok a nézelődő, és bizony nagy öröm volt találkozni a mezőt védő emberekkel is!
Kérem Önt, hogy védje óvja ezt a kis csodát, és szeretettel javaslom, hogy a megtermelődött hulladékot vigye haza! Nem lehet oly sok, hiszen ha eddig "eljött" akkor haza is tud menni! :)
Értékelés:
Csodálatos program mindenkinek, aki szereti a természetet, aki nem tud sokat utazni (ha Budapesten él), aki imádja, félti, s óvja a természet kincseit! Egy egy olyan kis gyöngyszem a város peremén, ahol mindig más élménnyel gazdagodunk!
