Caprera-patak
Egy kellemes sétára invitálom Önt, a főváros "szélére", Cinkotára. 
Ez az a kirándulás, ahol nem ajánlok órákban mérhető túrázást, nem hívom fel a figyelmet várakra, katélyokra, falvakra, s romokra... itt valami más van. Igen, itt időről- időre átjárja a tájat a zakatoló HÉV, és a közeli M0 autóút zaja, és persze a kertes házak hű örzői sem tesznek lakatot a szájukra... ám mégis, van itt valami, ami mindezt felülírja. A hang, mely a víz hangja, a kis névtelen utca, mely látszólag egy zsákutca, és a környék. Ennek az utcának a végén ered egy kis patak, a Caprera-patak, mely "sebesen" szalad, s rohan egészen a Szilas-patakig, javarészt föld mederben, hogy útja legvégén, a Szilas-patakkal összeölelkezve elérje a Dunát.
"A patakot Batthyány Lajos lánya, Batthyány Ilona grófnő nevezte el, aki életének nagy részét a cinkotai Batthyány-Beniczky kastélyban töltötte. A Caprera nevet a grófnő Giuseppe Garibaldi iránt érzett tisztelete jeléül adta. Garibaldi életének utolsó szakaszát, az Olaszországban található Caprera szigeten töltötte, a világtól visszavonultan.
A patak egykor két szabadtéri strandfürdőt is ellátott elegendő mennyiségű vízzel. Az egyik fürdő, amelyet a patak táplált, a grófnő magánfürdője volt, a másik pedig eredetileg lóúsztatás, öntözés és tűzoltás céljára szolgáló, tóból kiképzett strandfürdő volt. "
Ha Cinkotáról (P+R parkoló) indul, akkor a szépen megújult park, és a hajdani csodás strand, mára bozótos, gondozatlan területe mellett, a Hév vágányai mentén, kiépített úton juthat el Cinkota alsó Hév megállóig. Az út keresztezi a vágányokat... ám ha már itt a patak természetes földmedre mellett szeretne sétálni, akkor annak sincs nagyobb akadálya, mindössze egy ösvényt kell magának kitaposnia...
Cinkota alsó megállótól már picit más a helyzet. Erre már van ösvény, és a fűben sem oly nagy kihívás a séta. A patakon "átívelő" kis hidacskáról beleolvadhat a víz muzsikájába, annak a víznek a zenéjébe, melynek nem csak a hangja kristály tiszta! Itt talál egy táblát is, mely bemutatja a patakot, s az élővilágát.
A meder mentén felfele haladva, a patak, a Hév vágányai alatt "kúszik" át a "névtelen utcából", melynek a végében bukkan elő a "semmiből". Itt van a forrása, innen átlátni a Magtár utcába, de át is lehet menni egy kis "ügyességgel", de inkább forduljon vissza, hiszen a visszautak arra is jók, hogy meglássunk olyan szépségeket is, melyeket odafele nem látunk meg! :)
Az utca közepén csordogáló patakot néhol oly sűrűn benőtte a nyövényzet, hogy nem is látni a homokos medrét.
Az utcát hétvégi telkek, s itt-ott házak szegélyezik. Látni kecskéket, számtalan cicát, akik szerintem itt messzemenőkig ki tudják élni a vérükben csordogáló ősi ösztöneiket! Ha türelmes, s letelepedik valahol, számtalan madárkát is megfigyelhet, és megeshet, hogy az Ön mögött álló időszak terheiből is lehullik valamennyi...
Ha a mellékelt térképen megakad a szeme egy tavacskán... nos az a bányató (az utolsó két kép) messziről, még talán... de leereszkedve egy ösvényen a partjára, lehangoló a kép. Kis magyar valóság... szemét, szemét hátán. A víz tisztának hat, a békák faunája hallhatóan népes, de...
Nem is szaporítanám tovább a szót, beszéljenek helyettem a képek! :)
Értékelés:
Mit is írhatnék... Miáltal írok a patakról, számomra az itt eltötltött idő nagyon értékes volt, és nem utoljára voltam itt!
