Közép-Dunántúl járásai

Általános földrajzi leírás

 

A Közép-dunántúli régió a Dunántúl középső részén helyezkedik el, 11 116 km2-nyi területen. Északon Szlovákia, keleten a közép-magyarországi és a dél-alföldi régió, délen és nyugaton a dél-dunántúli és a nyugat-dunántúli régió határolja. A régiót közigazgatásilag három megye: Fejér, Komárom-Esztergom és Veszprém, a 2004-es kistérségi módosításokat követően pedig összesen 26 kistérség alkotja. Ezek közül hét számít hátrányos helyzetűnek. Magyarország leghátrányosabb helyzetű kistérségeiből egy sem esik a Közép-dunántúli régió területére.

A vidéki Magyarország legnagyobb népsűrűségű (100 fő/km2) nagytérsége, valamint a legnépesebb dunántúli régió (1,1 millió fő). Az ország harmadik legfejlettebb régiója. A rendszerváltozást követő gazdasági recesszió következtében jelentősen visszaesett a térség fejlettsége, azonban az ezredfordulóra újra az élmezőnybe került. A ’90-es években a hagyományos nehézipari ágazatok visszaszorultak. A gépipar (számítástechnikai, híradástechnikai cikkek, jármű- és járműalkatrész gyártás) vált a fejlődés mozgatórugójává, amiben a külföldi tőkebefektetéseknek meghatározó szerepe volt. A régió gazdasági folyamatait a kedvező közlekedésföldrajzi helyzet, jelentős ipari termelési tradíciók, a kiépült infrastruktúra (telephelyi és logisztikai potenciál) és a kvalifikált munkaerő irányítja.

A régióban az idegenforgalom kiemelt jelentőségű. A Balaton, Velencei-tó,  Bakony, Gerecse és a Vértes hegység számos lehetőséget biztosít a kikapcsolódni, pihenni vágyók számára. Látogatható természetvédelmi területek – köztük két nemzeti park (Balaton-felvidéki, Duna-Ipoly) –, a városokban és kisebb településeken műemléki épületegyüttesek és helyi védettségű látnivalók vonzzák a turistákat. A régiót említik a „Királyi Régió” néven is (Székesfehérvár – Királyok városa, Veszprém – Királynék városa). A szőlőkultúra is kiemelkedő a térségben, hét minősített borvidék található itt.


Természet- és tájföldrajzi adottságok

A régió táji-természeti adottságai kiemelkedők. Területén a Dunántúli-középhegység mészkő- és dolomithegyei a Kisalföld folyóvízi feltöltéssel kialakított peremvidékeivel és a vastag lösztakaróval borított Mezőfölddel találkoznak. Utóbbiak a mezőgazdaság, míg az előbbiek az ásványkincsekben való gazdagság (barnakőszén, lignit, bauxit, mangánérc stb.) alapjait adják, továbbá felszíni és karsztvizekben bővelkednek. A régió vízfolyásainak fő vízgyűjtője a Duna, kisebb vízgyűjtői a Marcal, a Balaton, a Sárvíz-Sió, az Által-ér, a Cuhapatak rendszerei. A régión belül Veszprém megye az országos átlagnál jóval erdősültebb (31%). Éghajlatilag a Dunántúli-középhegység jelöl ki markáns területeket a régióban. A mezőföldi alföldi jellegű térségben száraz-kontinentális, a hegységi területeken a csapadékosabb kontinentális éghajlat, míg a Balaton-felvidéken speciális helyi mikroklímák különböztethetők meg. A Duna régiót érintő szakaszának hossza 130 km, Közép-Európa legnagyobb tava, a Balaton (592 km2) pedig mintegy 100 km hosszan határolja a régiót. Itt található az ország második legnagyobb természetes tava, a Velencei-tó.
 

Természeti és kultúrtörténeti értékek

 


A Közép-dunántúli régió tájtípusokban a leginkább bővelkedő régió Magyarországon, értékeit több nemzeti park és tájvédelmi körzet védi. A természeti értékekben leggazdagabb tájak a régió legnagyobb részét elfoglaló ÉK-DNY csapásirányú Dunántúli-középhegység területén találhatók, a Balaton-felvidék, a Bakony, a Vértes és a Dunazug hegység, valamint a vonulatok között húzódó medencék, völgyek, Duna-parti teraszok. A régió Natura 2000 hálózat alá tartozó területei kijelölésre kerültek és ezek a Duna-Ipoly, valamint a Balaton-felvidéki Nemzeti Park kezelése alá tartozó területeken találhatóak meg. Gyakorlatilag lefedik a Dunántúli-középhegység természetvédelmi szempontok alapján értékes területeinek a régióra eső részét: a Balaton-felvidéket, a Velencei-tó tágabb környezetét, illetve néhány folyóvízi élőhelyet (Sió-Sárvíz völgye, Marcal-völgye, Duna-mente) foglalnak magukba. A Velencei-tó, a Dinnyési-Fertő, a Rétszilasi-tavak, a Tatai Öreg-tó, valamint a Balaton – a Nemzetközi Jelentőségű Vizes Élőhelyek védelméről szóló ún. „Ramsari-egyezmény” hatálya alá tartoznak.  A hegységperemeken és dombvidékeken, valamint a Tapolcai-medence tájképi kuriózumait adó tanúhegyein híres történelmi borvidékek húzódnak.

A közép-dunántúli régió az ország egyik legfejlettebb térsége, területén hat üdülőkörzet található, melyek közül a Velencei-tó–Vértes, a Balaton, valamint a Dunakanyar a kiemelt üdülőkörzetek közé tartozik. A térség változatos természetföldrajzi adottságokkal és kulturális vonzerőkkel bír. Egyik legkedveltebb turisztikai célpontja a Balaton és az attól északra húzódó Balaton-felvidéki Nemzeti Park területe. Egyedülálló területegységei közül kiemelendők a Tihanyi-félsziget, a Pécselyi- és Káli-medence, Badacsony és a Tapolcai-medence. A régió területén helyezkedik el a királyok városa, Székesfehérvár. Műemléki és kulturális jelentőséggel bíró települései a Veszprém megyei Sümeg, Zirc, Csesznek, vagy a Fjér megyei Nádasladány, Lovasberény és Martonvásár. A hazai borvidékek közül hét található a közép-dunántúli régióban: Fejér megyében a móri, etyeki-budai; Komárom-Esztergom megyében az ászár-neszmélyi; Veszprém megyében a badacsonyi, balatonfüredi-csopaki, balaton-felvidéki és somlói borvidék. A borvidékeken levő pincészetek, bortermelők és hegyközségek a vendéglátóhelyek, borutak kialakításával próbálják kiaknázni a bor- és gasztronómiai turizmusban rejlő lehetőségeket.

 

Forrás:www.terport.hu/

Képek:Saját készítés