Mosonmagyaróvár
Hosszú idő telt el az írás megszületése, és a Mosonmagyaróvári látogatásom között. Az ok... mh a szokásos, nem éreztem elég impulzust ahhoz, hogy leüljek, és bemutassam a Kisalföld szívében fekvő várost, pedig a belváros, a Lajta, és a vár elvileg adhat annyi inspirációt, témát, hogy gond nélkül megszületik ez a bemutató.
Látogatásom fő célja a vár bejárása volt, hiszen a sajtóban megjelent hírek szerint kész lett a felújítás. A várak iránt különös vonzalmam van, és ellenállhatatlan vágyat érzek arra, hogy valamennyit bejárjam, ami "utamba esik"! Ez a vonzódás nem állapot függő, hiszen sok esetben egy romos, sajnálatosan lepusztult állapotban lévő vár sokkal mélyebb élményekkel ajándékoz meg, mint egy karbantartott, gondozott, van ne adj Isten számomra elfogadható, vagy több fokozatban homlokráncolósan felújított!
Nem tagadom, hogy Mosonmagyaróvárra nagy reményekkel utaztam el. A téli ellustulás után egy olyan vár felfedezése, melyet nem kell tüdőszaggató emelkedők legyőzésével bevenni, tökéletes szezonkezdetnek ígérkezett!
Számomra a Lajta megpillantása meghozta a kedvet arra, hogy a belvárosban barangoljunk egyet! Az óváros annak ellenére, hogy szépen gondozott, és jó benyomást tett rám... sajnos, mint minden városunkban itt is van még mit helyreállítani! Ilyen épület például a Városi, vagy Főhercegi Malom, mely a Malom-ági Lajta "fölé" építettek. Az írások szerint 1648-ban kezdte meg a működését, és egészen az 1980-as évekig működött! Állapota láthatóan egyre csak romlik, csak romlik, csak romlik...
...és ha Lajta, akkor a Lajta partja mentén mindenképpen érdemes végigsétálni, no persze a legszebb képét jó időben mutathatja, hiszen számtalan kis teraszt láttam, ahol csodás élmény lehet egy kávét, vagy bármi mást elfogyasztani!
A kanyargós utcákon számtalan apró szépségre lelek! Egy szobor, egy emlékmű, Trianon -kereszt, Szent László szobor... A Szent László téren található Szent Gotthárd plébániatemplom altemploma, Habsburg Frigyes főhercegnek és feleségének a temetkezési helye!
Az óvárosi kiadós séta alatt, mindenféle tudatosságot nélkülözte egyre közelebb kerültem a várhoz, melynek egykori vizesárka felett átívelő tégla hídon álldogáló Fekete István volt az első látnivalója.
A vár a felújítás alatt előkerült egy 500 évesnél idősebb gótikus, festett kőcímer, melyet az elé épített vastag falazat óvott meg az idők viharaitól. A földszint egy hatalmas kiállítótér, mely bemutatja a korabeli földművesek, katonák és az uradalmi éltetet. A kiállítás anyagában megtalálható a viszontagságos török bemutatása, és Mátyás királyunk látogatásának emlékei sem. Óváron a Szent Korona háromszor "járt", Természetesen a történelmi ereklyénk ezen fontos "látogatásairól" is olvashatnak a kiállításon, de a tablók oly széles történelmi időszakot dolgoznak fel, hogy nagyon nehéz mindenről, a hely rövidsége okán írni! A vár jelen összemosódik az egyetemi élettel is... hogy ez jó, vagy okos félmegoldás nem tisztem eldönteni, ám amit érzek, az az, hogy ez a látogatás, számomra nem hozta el a klasszikus vár élményt! Nem adott át... és mondom ezt úgy, hogy minden rendben volt, szépség, tisztaság, jó kiállítás... de nekem hiányzott a vár élete, az élmény, a várhoz köthető tárgyak sokasága, és még ha másolat, akkor is! Sajnálom , de ez az én belsőm egyedisége, sekélyessége, vizuális tárgyi ingerekre kihegyezett éhsége...
Értékelés:Tökéletes program, ha erre jár, ha a hosszú vezetés után szeretne egy kicsit kikapcsolódni, hogy felfrissülve, tovább vezethessen! Az óvárosi séta egy külön gyöngyszem, sok látnivalóval, apróbb és nagyobb kinccsel!
