A vaddisznók élőhelye elsősorban az erdő, időszakosan azonban a mezőgazdasági területeket is meglátogatják. Az erdőben elsősorban makkot fogyasztanak. Alkalmanként úgy „felporszívózzák” azt, hogy akár az erdők természetes megújulását is nehézzé teszik. Amikor csökken a táplálékkínálat, vagy nehezebben elérhető (pl.: a száraz talajból nehezebben kitúrható) felkerekednek, és olyan helyre költöznek, ahol nem kell nélkülözniük, és a nyugalmukat sem zavarják meg a vadászok, így jutnak el a lakott területekre, például a Hegyvidék erdős részeire. Táplálék, nappali rejtekhely bőven akad itt, és ami a legfontosabb: békéjüket legfeljebb a kutyasétáltatók zavarják meg.
Ha kutya és disznó találkozik…
A vaddisznó réges-régen nappali életet élt, csak az ember miatt kényszerül az éjszakázásra. Alkalmazkodása egészen rendkívüli, és mivel intelligens állatról van, gyorsan tanul.
Kora tavasszal az anyakoca négy-hat csíkos malacot hoz a világra. Az apróságokat az ember csak ritkán veszi észre, a kutyák számára azonban nem maradnak láthatatlanok. Ilyenkor a kicsinyei visítására rakétaként érkezik az anyaállat, az ijedt kutya pedig robog vissza a gazdájához, nyomában a felbőszült kocával.
Ha ilyen helyzetbe kerülünk, legjobb felemelni, vagy megkötni az ebet, majd hangosan rákiabálni az üldözőre. A disznó nem lát jól, az emberi hangra viszont biztosan alábbhagy a bátorsága, ugyanis valósággal iszonyodik az embertől. Ezért a legfontosabb, hogy kutyáinkat a kijelölt futtatókon kívül mindig pórázon sétáltassuk.
További gondot jelenthet, hogy a vaddisznók táplálékkeresése némi turkálással is együtt jár, ami a kerttulajdonosoknak okoz sok bosszúságot. Érdemes tehát tudni, hogy a hívatlan vendégeskedés egyik oka a gyep állandó locsolása, aminek köszönhetően a kertek dúskálnak az apró talajlakó állatokban. A vaddisznók előszeretettel fogyasztják a gilisztákat, felkutatásuk közben pedig nem kímélik a gumós, hagymás növényeket sem, megeszik a lehulló gyümölcsöket, a diót, a mogyorót. Kiborítják a kukákat, a konyhai szemetet aztán egyenletesen elterítik az utcán, vagy éppen a hátsókertben.
A vaddisznó alapvetően kerüli az embert, de akár veszélyes is lehet. Nagyon fontos, hogy semmiképpen ne próbáljunk az állat közelébe kerülni! Csapjunk zajt, adjuk meg a vaddisznónak a menekülés lehetőségét, és ne álljunk az útjába, inkább próbáljunk meg eltávolodni tőle. Soha ne szorítsuk be olyan helyre, ahonnan csak akkor tud kijutni, ha szembefordul velünk.
A malacait féltő koca, a beteg, megsebzett állat – például egy gázolás után –, vagy a párzási időszakban az udvarló kan disznó akár rá is támadhat az emberre. Sosem szabad elfelejteni, hogy a vaddisznó elsősorban menekülni akar. Ha nem tud, mert nem képes rá, akkor, mint utolsó esély, ránk támad. Izmos állkapcsával, agyarával komoly sérüléseket okozhat.
Ilyen támadás azonban városban még nem történt, az ember legtöbbször békésen ide-oda vonuló kondákkal találkozhat, a leginkább veszélyesnek tűnő vadkanok viszont sokkal óvatosabbak annál, hogy akár csak egy pillanatra is meglássuk őket. Nem randalíroznak a kertekben, utcákon, a nagy ramazúrit szinte mindig a süldők, vagy a fiatalabb disznók okozzák, ám nekik az eszük ágában sincs emberre támadni.
Forrás:
www.hegyvidek.hu
www.agrarszektor.hu
