Budapest ----> Horpács ~ 72 km.
Mikszáth Kálmán Emlékmúzeum
Rétság, s Borsosberény irányából megérkezve Horpácsra, azt gondolom el sem lehet téveszteni a múzeumot, mely pontosan az út mellett található. Ha esetlegesen nyitva van a nagykapu, kéren ne itt menjenek be, mert ez magánterület, s mindössze néhány méter innen az a kiskapu, ahonnan a csodálatosan gondozott parkon át, egyenes út vezet az író gyermeke, Ifjú Mikszáth Kálmán által tervezett épülethez.
A kúria előtt, a padon üldögélő "házigazda köszönti" a látogatókat!
A bejárat, a szép állapotban lévő épület hátsó részén található. A hajdani polgári élet egy cikke tárul elénk... A kiállítás "örzőjétől", a belépő megvásárlását követően azt az instrukciót kapom, hogy balra induljak el, s olvassam el az idézeteket, mert nagyon jók... s valóban. Hazánk egyetlen Mikszáth Emlékmúzeumában bele lehet feledkezni... mindenbe! Irások, képek, grafikák, bútordarabok, pipák, személyes tárgyak... Nem egy átlag múzeumi élmény vár itt a látogatóra, hiszen az író ezen falak között élt, s számomra ez adja meg azt az érzést, mely számomra úgy fogalmazható meg, hogy hiteles!
Meglehet, hogy célszerű lenne bővebben írni a pipatóriumról, vagy az ördögkasszaként emlegetett fiókokban bővelkedő komódról, vagy a Szinnyei Merse Pál által, az írónak ajándékozott Virágzó almafák című olajfestményről, de itt és most ezt nem teszem. Nem érzem tisztemnek, hiszen ha ellátogat ide, akkor ön is... A kijáratnál, az előtérből nyíló "sötét" helyiségben, az írósztalára borulva szunyókáló író előtt fel-felgyulladó fények világítják meg regényei hőseit, Noszty Ferit, Tóth Marit... Az előtérben még tüzetesen áttanulmányozom az épület hajdani tervrajzait. A hölgytől megtudom, hogy a falu határában, a kis templomnál van a Mikszáth síremlék. Nem kérdés, hogy a látogatásom lezárásának méltó befejezése, a családi "sírkert" meglátogatása. Az emlékház mellett található a régi "lak", melyet 1904-ben vásárolt Mikszáth, Szontágh Páltól, s csak néhány évig élt benne, pontosabban a csak 1906-ig. Ekkorra készült el a kúria. A "régi" házat néhány évvel később átépítették, s bővítették. Ma magántulajdonban van, bármennyire is szabadon át lehet sétálni, kérem ezt tartsák tiszteletben!
Mikszáth Kálmán több mint 150 évvel ezelőtt, 1847. január 16-án született egy Nógrád megyei kis faluban, Szklabonyán, és 1910. május 28-án halt meg az ország fővárosában, Budapesten. Életpályája a magyar történelem két tragikus pólusa közé feszül.Az 1848-as forradalom majd szabadságharc eseményei a gyermek és ifjú történelmi legendakincsének részeivé nemesedtek; utolsó éveiben az idős író pedig már egy megroppanó, háborúval terhes világ előjeleit érzékelhette. Felnőttként, alkotó emberként az 1880-as, 90-es évtizedekben teljesedett ki életpályája, az ő időszaka ez. Mikszáth maga a magyar századvég.
A Mikszáthi életút első állomása, a szülőhely, Szklabonya, nem messzire innen, de Trianon óta a határ másik oldalán, Szlovákiában található.
Balassagyarmat – az ifjúkori pályakezdés helyszíne, sikertelen közéleti próbálkozásokkal, személyes kudarcokkal, keserű tapasztalatokkal, és persze lényeges írói élményekkel – rövid idő után (1871-73) útra bocsátotta kezdő íróját, hogy aztán az ünnepelt művészt (1909-10) nagy tisztelettel fogadja.
Szegeden, a számára oly kedves és sok lehetőséget kínáló városban (1878-80) is nagyon rövid ideig tartózkodott.
Budapesten, írói munkájához kötődő lakhelyén, közéleti épületek, házak, utcák őrizhetik emlékét, de melyikben is állhatna önálló múzeuma?
Horpács Mikszáthnak valóságos menedék volt. Az idős, egyre súlyosodó betegséggel küszködő ember nyugalomra vágyott, visszatalált atyafiai közé, hajdanvolt gyermekkora meghitten ismerős hangulataihoz, sőt elmenekülhetett a világvárossá dagadó Budapest számára mindjobban idegenné váló környezetéből.
forrás: Kovács Anna
Értékelés:
Látogatásomkor egyedüli látogató voltam... ezt nem kommentálnám mert miért is tenném, hiszen ez nem von le semmit abból az élményből, mellyel itt gazdagodtam!
