Szanda vára
Becske felől rákanyarodva a Szandaváralja felé vezető útra, sokadszorra fogalmazódik meg bennem, hogy "ez az út bizony megérdemelne egy alaposabb felújítást"!
Szandaváraljára egy egyszerűségében szépséges nógrádi település, mely nem ismeretlen célpont, a természet szépségei iránt fogékony vándorok előtt. Bárhogy is érkezett Szandaváraljára, keresse az Országos Kéktúra jelzését, s ha rátalált, nincs más hátra, mint irány a Mária-forrás és Szanda vára!
Mi a Dózsa György utcában parkoltunk le, s innen indultunk hódító utunkra a kék jelzést követve. Indulásnál még a jelzést sem kell nagyon keresni, hiszen csodás, frissen festett nyilak segítenek a helyes irányt megtalálni! Enyhén emelkedős földúton indulunk a forrás felé. Az első pihenőt a Mária-forrásnál tartjuk.
A forrás környékén számtalan pad várja vándorokat, hely van bőséggel, még ebben a vírussal nehezített időben is be lehet tartani minden meghozott távolságtartási intézkedést.
A forrás vizével megtöltjük a kulacsainkat, kicsit megpihenünk, s indulunk is tovább!
A jól járható úton már érezni hogy van tüdőnk, hogy van...! A fiatal erdőben kanyargó úton találkozunk néhány családdal, s kisebb társasággal. Nem túl mosolygósan állapítjuk meg, hogy elég sokan lesznek "fent". Elhagyjuk az öreg tölgyet, mely az erdő legöregebb fája lehet, Ágainak többsége messze vastagabb, mint az őt körülvevő "ifjoncok" törzse! Csakhamar elérkezünk egy kis tisztásra, mely a két hegy közötti nyergen található. Itt, a kék jelzésről letérve haladunk tovább a rom felé.
A vár meghódítása előtti utolsó erőteljesebb emelkedő előtt kicsit megpihenünk. A várhegyről leomlott andezitoszlop darabok látványa percekre elrabolja a tekintetünket. Milyen érdekes, hogy ezen a délutánon, csak mi álltunk itt meg, pedig a rom felé vezető útról tökéletesen rálátni erre a fantasztikus "andezitmezőre"!
A pihenő után elindultunk a vár "bevételére", pontosabban tettünk egy kis kitérőt. Rátértünk egy kis ösvényre, mely mindössze pár méter hosszú, s egy korláttal védett szakadékhoz vezet. A korláttól szépséges panoráma tárul elénk.
A tavaszi erdő színeit kiemelő napsugarak, a fák ölelésében kanyargó, fényességben úszó ösvény, a Szanda-hegy csúcsa... Sajnos nem csak a "pompa" látszik innen, hanem a táj ember "alkottat" sebei is!
Mindeddig a panorámáról írtam, ám a lényeg, a természeti csoda a "lábunk alatt hever"! Lenyűgözö élmény a nyílegyenes andezit-orgonák látványa, melyek a mélység felé törnek! A korlát mellett vezető lépcsősornak már csak egy része járható "lefele", de így is minden méteren más szépségét mutatja meg az andezit. Sajnos a növényzet már visszahódította magának az "ösvény", szerintem nagyobb részét, így megelégedtünk azzal, amit a korláttal védett szakaszról láttunk ebből a csodából!
Innen már valóban csak néhány perc séta a vár. Nem áll a számra, hogy rom, pedig mi más lehetne, és sajnos az az érzésem, hogy elég kevés esély van arra, hogy ennek a szépségnek belátható időn belül jobbra fordul a sorsa!
Jó itt lenni, jó leülni egy sziklára, jó itt falatozni, jó itt sütkérezni, jó itt a lágy tavaszi szellőben létezni! Alattunk elterülő falvak látványa, Szandaváralja, Szanda, Terény, a távolban a Sasbérci kilátó, és persze erdők, mezők, őzek, madarak... mintha egy repülőről néznék a le a sokszínű tájra, pedig "csak" 529 méter magasan vagyunk!
Sokan jönnek ide fel, de van hely "bőséggel"! Minden csapat talál magának egy nyugalmas helyet, ahol letelepedve bele tud olvadni ebbe a páratlan élménybe! Nem tudom meddig voltunk itt, de lényegtelen! Ettünk, ittunk, beszélgettünk, s csendben révedeztünk.
A visszaút talán fárasztóbb volt az odaútnál! A folyamatos lejtmentben bizonyos értelemben jobban megéreztem a 350 méter szintkülönbséget, mint az odaúton! A Mária-forráshoz már nem tértünk le a kék jelzésről, így azt megkerülve értünk ki az erdő öleléséből.
Hazafelé még betértünk Becskére, hogy megnéztük a sztúpát, és kicsit töltekeztünk a táj és a sztúpa szépeségeiből, energiáiból.
Értékelés:
Nem eldugott, elég sokan ismerik, de olyan élménnyel gazdagodik aki meghódítja Szanda várát, melyre hosszú ideig szívesen fog visszaemlékezni!
