Budapest – Uppony ~ 180 km.
Upponyi-szoros /Lázbérci-víztároló
Talán sokak ismerik, s jártak is erre, ám meglehet, sokan nem is hallottak az Upponyi-szorosról, és a Lázbérci-víztárolóról...
Uppony megközelítése kicsit kalandos a szűk, és nem túlságosan jó minőségű, ám annál kanyargósabb utak, valamint az itt ott felbukkanó helyi gyalogosok miatt... Persze megeshet, hogy az Arlói-tó felfedezése okán választott útvonal nem volt a legszerencsésebb választás, hiszen a "másik oldalról", az az Dédestapolcsány felöl is el lehet indulni erre csodálatos túrára.
Ide MINDENKI el tud jönni, még a kerekes székes vándorok is gond nélkül, hiszen az aszfaltos út Upponytól Dédestapolcsányig , kb 5 km hosszan kanyarog a völgyben, és a tároló mentén. Anno itt autók is közlekedtek, ám amióta fokozottan védett természeti területté vált a környék, ide csak engedéllyel, és persze az erdészet gép erejű járműveivel lehet behajatni.
Upponyban az autót, a sportpálya melletti parkolóban lehet hagyni. Annak ellenére, hogy azt írtam pár sorral korábban, hogy aszfaltos út vezet végig, húzzon bátra túracipőt, mert ha arra támad kedve, hogy letér az útról... mert számtalan hely, ösvény, csapás hívogat egy kis felfedező túrára!
A parkolóból, egy hidacskán átsétálva indulhat útnak, a csordogáló Csermely-patak mentén, hazánk legnagyobb méretű szurdokába, az Upponyi-szorosba. A természet muzsikáját a patak csörgedezésén túl, az alkalmi levélkórus szolgáltatja, a "beugróban ide tévedt" szél-karmester vezetésével. A tekintetem, hol a meredek sziklafalakon pihen meg, hol a patak kavicsos, s sziklás medrén, és az őt körülölelő vadregényes tájon, hol pedig a vadvirágok színes kavalkádjának lelket melenegető egyvelegén.
A meredek sziklafalban az ismertető táblák szerint több hasadék, és kisebb barlang is van, ahonnan jégkorszaki állatkák csontmaradványai, valamint az őskor végéről származó szép kidolgozású kőpengék is előkerültek. A megközelíthetetlen, magas sziklafalak üregeiben költ legnagyobb testű hazai baglyunk, az uhu... és egy megközelíthető sziklacsúcson található egy fakereszt (Herkó Páter keresztje), melyet 1802-ben emeltek, és az ellenreformáció jelképe.
Varázslatos" A patak egy kis zubogója valósággal bekebelez... és ismét egy híd... majd a jobbomon magas sziklafal, a talajba kapaszkodó fák csupasz gyökerei, a balomon pedig a fák védelmező rengetege mögött valami megcsillan! A víz zöldesen csillogó, fodrozódó víztükörrel, ez már a Lázbérci-víztároló egyik "ága", melyet a Csermely-patak táplál! Az utat megaggott, kissé foghíjas, elmohásodott, s megdőlt kőkorlátok szegélyezik. Itt-ott ösvények indulnak a víz felé.
A partot szegélyező erdősáv egyre többet mutat a víztározóból.
"Gyere le utazó, nézz meg engem, pihenj meg a partomon, töltődj fel a szépségemből!"
Az égiek hirtelen érkező "nyári koncertje", és az ezt kísérő vízözön, egy kis parti "bungallóba" terel. A túlpart homályba burkolózó sziluettje, az eső csendesedésével lassan-lassan színekkel telítődik. A fények, s árnyak játéka hosszú percekre lebilincseli a tekintetem...
Sajnos újabb komor felhőkre, és égi kuglizásra figyelek fel, így visszaindulok Upponyba. Az elvileg ismerős út, visszafelé is tartogat sok újdonságot, de tartok tőle, hogy itt az év minden napján felfedezhető valami más, valami új, valami csodálat...
Értékelés:
Leírhatatlan élmény, ahová vissza kell jönni! ...le lehet élni egy életet anélkül, hogy ide ellátogatott volna, de ebben az esetben valami nagyon-nagyon szép dologtól fosztotta meg magát!
