Budapest ---> "Kóspallag" ~ 64 km.
Hétvályú-halastó
A Szent Mihály pálos kolostor kapcsán olvastam egy halastóról, mely a rom közelében van. A tavak, s folyók iránt erős vonzalmat érző emberként, rögtön felkeltete az érdeklődésemet, s azonnal térképet is "ragadtam"!
Az első "hódítási kísérletet", a Törökmező Turistaház, és Kalandpark felé vezető útról indult, ám az út, mely a térkép szerint a tóig vezet, le volt zárva, s az írás szerint kutyákkal örzött magánterület. Az ilyen táblákat tisztelteben tartó emberként, nem menetem tovább, hanem, az innen néhány száz méterrel távolabb lévő erdei úton próbálkoztam, de az egyre erősődő szél, valamint a hallhatóan közeledő vihar, visszafordított.
A második túra kiindulópontja, a pálos kolostor helyén épült csodás emlékhely volt. Innen a piros jelzésen indultunk el a felfedező útra. Felfedező, hiszen csak annyit tudtunk, hogy a tavat egy patak táplálja. Nem véletlenül írom, hogy egy patak, hiszen az egyik térképen a Kishanta-patak neve szerepel, a másik térképen a Malom-völgyi-patak... további furcsaság, hogy a tavacska neve nem szerepel egy térképen sem, legalábbis azokon, melyeken keresgéltem. A leírásokból, s a látottak alapján csak gondolom, hogy túránk célpontja a Hétvályú-halastó, de ha tévedek, itt kérek elnézést!
...tehát a piros jelzésen indultunk el. A fülledt nyári délutánban felüdülés volt az erdei séta. A helyenként saras erdészeti útról csakhamar letértünk a ráérősen csörgedező patak medre felé, majd amikor elfogyott az út... kicsit elbizonytalanodtunk, hogy valóban erre van-e a "névtelen -tó"? A patakon szerencsésen átkelve, kiértünk ez erdő viszonylagos hűvösségéből. Szépséges réten folytattuk a sétát, amennyire lehet követve a patak medrének irányát.
Csakhamar megpillantottuk a tavat, ám a magas fűben nem tudtunk elmenni a partjáig, ezért úgy döntöttünk, hogy a tavat védelmező erdőből sétálunk le a partjára. Az enyhe emelkedőn felkaptattunk, majd amennyit fel, annyit le... de ahol "partot értünk" elég vizes, és ingoványos volt minden, ám a "túlpart" nagyon csábító volt! Visszagyalogoltunk a patak medréhez, s rátaláltunk egy útra, melyen elértünk a tóhoz. A patakon való átkelés elég simán ment, majd rácsodálkoztunk arra ami fogadott. A tó, vagy inkább tavak partja rendezett, s megkockáztatom frissen kaszált. Emberi lét nyomait fedeztük fel, de nem durván, csak... mintha gazdája lenne a területnek.
Ettől függetlenül lenyűgözött a tó, az az tavacskák környéke. Az út nagy részén, a közeli főút zaja kellemetlen társként volt velünk, ám itt, a a, a csend, s a nyugalom átvette a hatalmat! Jó volt ebben a völgyben létezni, sétálni, rácsodálkozni a természetet szépségeire ...de sajnos megállított egy tábla minket. Magánterület... kutyákkal védve! Rakoncátlan felfedezők voltunk, és nem tudtunk eleget tenni a felszólításnak! Itt kérünk elnézést a tulajdonostól! Igen, magánterületre tévedtünk, s tartalék kolbász nélkül is megtettünk néhány métert a legnagyobb tó partján, kockáztatva azt, hogy a területet védő ebek kolbász híján "a lábunkat csócsálják meg" :)!
Egy kis pihenő után visszaindultunk a pálos emlékhely felé. Elértük a piros jelzést, s innen már egyenes út vezetett... ám az, hogy eseménytelenül, azt egyáltalán nem lehet kijelenteni. Sok olyan szépség került a fókuszunkba, mely pár órával korábban elkerülte a figyelmünket. Sziklák, virágok, illatok... A parkolóban jóleső fáradsággal ültünk be az autóba fagylalt után epekedve! Ha fagyi, akkor Nagymaros, és Édeske Alíz Cukrász Műhelye...
Ha kedvet érez egy felfedező túrához, jöjjön el ide Ön is! Talán el sem tud tévedni, de a biztonság kedvéért, egy térkép nem árt ha kéznél van. Mivel sok a csalán nem rossz a legnagyobb melegben sem egy védelmet nyújtó nadrág, no meg valami kényelmes cipő, mellyel ha úgy van, a sekély patakba is bele tud lépni...
Értékelés:
Valóban egy csodás, eldugott kincse ez a kis tavacska haznáknak! Meleg szívvel ajánlom mindekinek, aki szereti, s tiszteli a természetet!
