Budapest ---> "Kóspallag" ~ 64 km.
Alapvetően a célunk az volt, hogy olyan kevésbé ismert, kevés ember által látogatott helyre kiránduljunk, ami nincs túl messze Budapesttől.
Kóspallag előtt (a 12 út felöl érkezve) van egy szépséges horgásztó, melynek a parkolója pontosan az út mellett van, a buszmegálló előtt. A tó egy külön kis világ a horgászoknak, de annyira, hogy aki nem pecázni érkezik ide, be sem léphet területére!
A parkolóból nem a tó felé indultunk el, hanem átsétáltunk a főúton, és irány az "erdő". A piros jelzésen haladva a Szent Mihály pálos kolostor romjai felé, csakhamar egy tisztásra érkeztünk, ahonnan a piros "L" turistajelzést követve, egyszerűen rátaláltunk az egykori kolostor maradványaira. A falak oly mértékben... hogy az emlékét a képeken látható igényesen, s szerintem időtállóan megépített fa "szentély" őrzi. Az emlékhely átadóünnepségén (2020. június 26-án) Puskás Antal atya, pálos tatományfőnök celebrált ünnepi szentmisét, melyen megáldotta az emlékhelyet.
A kolostor közelében található egy kút is, mely az írás szerint majdnem 20 méter mély!
Egy kis töltekezés után visszaindultunk a parkoló felé, ahonnan pár méterre található a Kóspallagi Horgásztó... ahová az őr nem engedett be minket, mert kizárólag csak a horgászok, és a hozzátartozóik tartózkodhatnak a területen. Mindössze pár fotó elkészítésére nyílt alkalmunk!
A megérzéseire hallgató ember vagyok, s valami az sugallta, ...nem baj, engedd el, induljatok tovább a kerítés mentén! Természetesen egyből arra gondoltam, hogy biztos lesz egy "rés a pajzson", s majd onnan...
Az enyhe emelkedőn felsétálva, egy csodásan virágzó repceföldön találtuk magunkat. Ugyan még itt-ott lesandítottunk a tóra, néztük a kerítését, a bozótost, hol lehet rálátni valamennyire a csillogó víztükörre, ám a "nagy sárga tenger" már mágnesként vonzott minket magához! Festőien kanyargó poros földút, magasles, melyen karanténban megfáradt fiatalok üldögéltek, madárcsicsergés, friss, üde tavaszi színek...
Megirigyelve a fiatalokat, mi is kerestünk egy jó kis magaslest, melyen hosszasan ellüldögéltünk. A fantasztikus panoráma, a mélyre hatoló csend, a... Mondhatja a Kedves Olvassó, hogy a repce virágzása viszonylag rövidke időszaka az évnek, és még jó, hogy... igen minden bizonnyal így van, és más dolog ebben az időszakban itt üldögélni, és más dolog akkor, amikor "csak" a zöld ezernyi árnyalata dominál a tájon, s más amikor minden fehér, vagy barna... Minden napon, minden hónapban, minden évszakban máshogy szép, más dolog marasztal, s szippant be!
Folytatva az utunkat, a táj újabb, és újabb szépségekkel kényeztetett bennünket. Átkelünk a Malom-völgy-patakon, végigsétálunk a tó partja felett vezető erdészeti úton, s csakhamar megérkezünk a főút közelébe, ahonnan feledhetetlen képét mutatta meg magáról a tó. Innen a piros jelzésen továbbhaladva kaptatunk fel Bibervár romjaihoz, melynek sem az építési ideje, sem a nevének az eredete nem ismert. Az írások szerint, anno egy megerősített őrtorony lehetett ez a rom.. Pusztulását a XIII. század végére, vagy a XIV. század elejére teszik.
A romtól, a piros jelzésen folytatjuk az utunkat, pontosabban a leereszkedést a Malom-völgy-patakig, ahonnan már valóban csak pár lépés a főút, illetve a parkoló, a túránk kiindulási helye.
Hálásan pillantunk vissza az őr lakókocsijára, hiszen ha beenged minket egy sétára, ahogy terveztük, nagy valószínűséggel nem láthattuk volna meg az sok-sok szépséget, mely az utunkat kísérte!
Értékelés:
Azt gondolom, a Börzsöny már magában is garancia lehet egy kellemes kikapcsolódáshoz, ám ennek a kirándulásnak a további erényei között az sem elhanyagolható, hogy nincs annyira a fókuszban, és valóban nincs olyan messze a fővárostól!
2020-05-20
