Szentkúti történet

 
Testet, lelket, s szívet próbáló napok után adtam magamnak néhány órát, melyben azt terveztem, hogy csak magamra fogok figyelni, megélem a csendemet, meghallgatom mit mond, milyen érzéseket, milyen belső útmutatásokat ad számomra.
Ennek a folyamatnak a részeként került a fókuszomba Szentkút. Kétség sem fért hozzá, hogy ez lesz a tökéletes helyszíne a töltekezésemnek! 
Néhányszor jártam, jártunk már itt, tehát tisztában voltam vele, hogy hová jövök! Az útra való felkészülés részeként összecsomagoltam minden, a hitem szerinti ereklyémet, valamint a szépséges kristályaimat.
Érkezésemkor már láttam, hogy nem lesz akkora a csend, mint amire gondoltam, de mivel totális elfogadásban voltam, azt gondoltam, ennek így kell történnie! 
Megtudtam, hogy Szent László ünnepére készülnek, melynek részeként szentmise és zarándoklat lesz. ...nagyon sokan jöttek, de egy cseppet sem bántam, hogy a természet és a saját csendemben való fürdőzés helyett valami egészen más történik. Jó volt ebben a forgatagban létezni. 
Sokadszorra csodáltam meg a Nagyboldogasszony templomot, a ferences kolostort, a gyóntató udvart, és a páratlanul csodálatos szabadtéri oltárt. 
A kegyhely bejárása után, a Szentkúti-patak mentén kanyargó széles ösvényen indultam el a forrásokhoz. 
Az első forrásnál minden adott volt arra, hogy egy, a szívemből érkező a kis szertartás keretében megfürdessem a kegytárgyaimat, és az ásványaimat. A lombkoronán átszűrődő napsütésben átmelegedett lapos mészkőre helyeztem a forrás vízében megfürösztött kristályaimat, hogy száradjak, töltődjenek...
A közeli pihenőben egy valószínűleg helyi, sokgyermekes  család főzött valamit bográcsban, az illat betöltötte a teret... Egy 10 év körüli kislány jött le vízért a forráshoz, s megragadt a szeme a dédelgetett kristályokon.
- Tetszenek? 
- Igen nagyon szépek... 
- Válassz magadnak egyet - mondtam ki gondolkodás nélkül, s ebben percben megéreztem, hogy melyik kristályt fogja választani a kislány, aki oly választékosan, oly szépen beszélt, hogy... mh...
Választott magának egy csiszolatlan ametisztet.
- Köszönöm szépen! ...velem még sosem volt ennyire kedves senki! Nagyon fogok rá vigyázni!
- Nagyon szívesen - ...és csak ennyit tudtam mondani, mert ez egy olyan pillanat volt, amikor azt éreztem, hogy a csend sokkal beszédesebb! Rámosolyogtam a kislányra, megpillantottam a világító kék szemeit, melyben benne volt az öröm, a tisztaság, s a lelkének minden szépsége. 
A kislány visszament a családjához, akiknek elmesélte a hogy mit kapott... Mivel pár perc alatt megszáradtak a kristályaim, elpakoltam őket, s folytattam a sétámat, immár valóban a csendemben megmártózva. A visszaúton a kislány a patak feletti hídon állt. A markában szorítva a kristályt...
- Nagyon fogok rá vigyázni!
Én rámosolyogtam, valamit mondtam neki, ő integetett... és én nagyon elgondolkoztam azon, hogy ebben az elanyagiasodott világunkban mennyit tudunk tanulni egy ilyen tiszta lelkű, csilingelő hangú kislánytól, aki... 
Én nagyon sokat kaptam ettől találkozástól, s főként a... "Velem még sosem volt ennyire kedves senki!"  mondat markolt bele a szívembe! ...de hiszem, hogy mindenkinek mást adott volna ez a találkozás, így a magam részét én elraktározom, és viszem magammal tovább! Tegye ezt Ön is így! Nyissa ki a szívét, s csak egy percre képzelje magát bele ebbe a szituációba, ebbe a párbeszédbe, s vigye magával tovább azt, amit ez Önnek ad!