Budapest - Mátrakeresztes ~ 96 km.
Sokszor autóztunk már át Mátrakeresztesen, számtalanszor pihent meg a tekintetünk a Fakanalas csárdán, sokszor éreztünk hívást, hogy a csárda előtti parkolóban megálljunk, de valamiért sosem került erre sor. Egy nagyon kedves barátom invitálására 2021-ben megtört a jég, és elindultunk a Csörgő-patak szurdokvölgyének felfedezésére!
A túra a csárda előtti parkolóból indult, ám mivel az időjárás az utazás alatt némileg megváltozott, így elsőként az Alsó-, és a Felső-vízesést vettük célba.
Bevallom, hogy nem vagyok feltétlen szerelmese a Mátrának. Ennek mindössze egyetlen oka van, méghozzá a tömegturizmus okozta mh... Kétség nem férhet ahhoz, hogy fantasztikus kincsei vannak a hegységnek, de ahová mi emberek, ilyen "agyatlan" módon betesszük a lábunkat, ott ez lesz, ami itt fogad minket.
Szerintem elég elhanyagolt állapotban vannak például a turista jelzések. Igen, egy térkép, vagy navigáció mindent megold, mondhatja a Kedves Olvasó, de pl. Nógrád Geopark területén oly csodásan ki van táblázva minden, és csak a "szomszédot" hoztam fel példaként! Írom ezt azért, mert például semmi sem jelezte, hogy merre kell menni a vízesés felé, és a nap során nem ez volt az egyetlen ilyen tapasztalás!
Nagy köszönet ismeretlenül is, a nagyobb helyismerettel rendelkező túratársaknak, akik egy "alattunk" lévő úton haladva, egyszer csak "eltűntek". Követve őket mi is rátaláltunk erre a fantasztikus kis édenre...
Én oda vagyok a sziklákért, oda vagyok mindenféle vizes helyért (legyen az tó, patak, ér, csermely, vízesés), szerelmese vagyok ezen helyek növény és álltavilágának, tehát mondhatjuk, hogy megérkeztem! Hosszú percekig gyönyörködtünk abban a képben, mely itt fogadott minket. Bejártuk és "bemásztuk a vízesés" minden részét, megnéztük a Vidróczki-barlangot, majd a patak medrének a vonalát követve tovább sétáltunk a Lyukas-kőhöz, illetve a Felső-vízeséshez. Számunkra könnyű gyalogtúra javarészt széles erdészeti úton vezetett végig. Gyönyörű, feledhetetlen élmény a szurdokszerű völgyben való séta is. Csapadékosabb időben egészen más képét mutatta volna a patak, a vízesés, de nekünk így volt tökéletes! A lombkorona között bátortalanul beszűrődő napsugarak oly pompázatos játékkal ajándékoztak meg bennünket, mely leírhatatlan! A sziklákra kimerészkedő gyíkok, az avar védelmében izgő-mozgó apró állatok jelenléte, a pillanatokra feltűnő őzek egy kisebb csapata... és persze a csörgedező vízesés, és a Lyukas-szikla látványa minden korábbi mérgelődést "megért"!
Miután kigyönyörködtük magunkat a vízesés környékén, visszatértünk a parkolóba, s rögtön indultunk is tovább a Csörgő-szurdok felé! A patak medrének vonalát követve, kiérve a faluból ismételten beszippant minket a természet. A csörgedező patak hangja, a Kis-Csókakő fantasztikus sziklái, a hangos csend, mellyel az erdő örvendezetet meg minket mh... A szurdokvölgy bejárását követően a Vándor forrás, majd a Csörgő-lyuk barlang bejárata alatt elhaladva értünk fel az Ágasvári turistaházhoz. Elég szeles idő fogadott minket, de oly jó volt megpihenni a fűben, hogy nagyon nagy hangsúlyt nem tulajdonítottunk az időjárásnak!
A turistaház büféje azonban megér egy mondatot, pontosabban egy szó is elegendő: Kiváló! Ha nem hoztunk volna magunkkal annyi ételt, degeszre ettük volna magunkat abból sok finomságból, mellyel itt várják a kirándulókat! Erősen ajánlott kategória!
A pihenő, a friss kávé és tea után tovább indultunk egy nagyon különleges helyre, mely számomra teljesen ismeretlen volt eddig, és ha a barátaim nem hívják rá fel a figyelmemet észre sem veszem!
A piros jelzésen tovább haladva, talán néhány száz méterre egy "kerszeteződés" előtt, a turistaúttól pár lépésre az avarban bújik meg a török lábnyom. Nem tudni ki csinálta, hogy alakult ki, de valóban két lábnyomra hasonlít.
Kiss Gábor és Baráz Csaba “A jeles kövek, regélő helyek a Mátrában” c. munkájában a következőt írja:
“A Mátrában egy lábnyomos követ ismerünk. Az Ágasvár ÉNy-i oldalában, a Mézes-kút fölött található a “török lábnyom”. A vulkanikus kőzet felszínén látható két lábnyom alakú, párhuzamos mélyedés a hagyomány szerint egy hajdanán ezen az őrhelyen strázsáló katona lábnyomát őrzi.”
Érdekes hely, s egyben érdemes megkeresni! Innen mi visszaindultunk a parkolóba egy elég kalandos úton. Az Óvári bronzkori földvár bokrokkal, fákkal benőtt egykori sáncai mellett elsétálva még nem is sejtettük, hogy milyen kalandos visszaút vár ránk!
Nagyon nem részletezem a kalandot, de egyszer csak eltűnt a jelzés, hosszasan kerestük, nem leltünk rá! A falu látképét követve araszoltunk lefelé a sziklákon. Az eleredő esőben csúszóssá váló aljnövényzeten, ágakba, helyenként gyökerekbe kapaszkodva gyűrtünk le minden métert, csodáltuk meg Csóka-kő csodás szikláit, esőkabát alá bújva vártuk a "navigátorunk" sokadik felkiáltását, mely azóta is szállóige, bármerre is járunk: Itt az út!
Nincs kétségem, hogy mi is benéztünk valamit, de a véleményemet fenntartom, hogy a környék turistajelzései bizony megértek arra, hogy megújuljanak, megértek arra, hogy az esetlegesen kivágott, kidőlt fák miatt elűnő jelzések pótlásra kerüljenek!
Nem írtam a viszonylag sok szemétről, nem írtam az ember okozta értelmetlen sebekről, mert nem ez a lényeg! Nem írtam milyen jelzésen indultunk, haladtunk, s "tévedtünk el". Nem írtam... Nincs jogom minősíteni a területet kezelő hatóságot, hiszen nagy valószínűséggel nekik ennyire futja, nincs jogom minőséíteni a kiránduló embert, nincs jogom bírálni a hegyi kerékpárosokat, az erdei utakon fület süketítő zajjal száguldozó motorosokat... de engedtessék meg nekem, hogy csak annyit írjak, hogy... adrenalin ide, vagy oda, nem értem őket. Talán a mögöttem lévő fél évszázad az oka, talán a természet erejének, szépségének, csendjének, lakóinak, a végtelen tisztelete. Furcsák vagyunk mi "emberek"!
Értékelés:Ha képes arra, hogy ne vegye észre az ember okozta oktalan sebeket, ha képes arra, hogy meglásson, és befogadjon minden apró szépséget, akkor meg fogja találni itt is amire vágyik, ami feltölti, amitől a következő hét sokkal könnyebb lesz!
